Napjainkban elmondható, hogy az egyik legkedveltebb történelmi korszak, a reneszánsz újra hódít, trenddé vált. Nemcsak az építészet, az embertípust jellemző jegyek, a ruházat, és a művészetek, hanem az akkori világ leképezése, megjelenítése, irodalmi művek sora és a képzelet, valamint a tapasztalt valóság közötti viszony színművészeti formába öntése is egyedivé és megismételhetetlenné teszi ezt a korszakot.

Szerencsére ma már nem szükséges feltétlenül a történelmi, színháztörténeti könyveket bújnunk ahhoz, hogy megismerkedhessünk a reneszánsz színjátszással, egyszerűen el kell utaznunk a bikali Élménybirtokra, ahol felejthetetlen kalandoknak lehetünk részesei!

Mielőtt azonban felkerekednénk, nem árt, ha elraktározunk pár gondolatot arról, milyen volt a reneszánsz kori színház. Ennek segítségével valószínűleg könnyebben megértjük és magunkévá tehetjük az Élménybirtokon megszerzett élményt, és sokáig őrizhetjük emlékezetünkben.

Reneszánsz színházról, színjátszásról beszélve feltétlenül különbséget kell tennünk az angliai, illetve az itáliai reneszánsz ágáról.

Az angol reneszánsz dráma és színház fénykora I. Erzsébet és I. Jakab uralkodása, vagyis kb. a 16. század utolsó harmadától a 17. század első harmadáig tartott. A korábbi népi színjátszást alkalmi helyszíneken űzték, színháznak megtette például a kocsmaudvar. A tizenhatodik század előrehaladtával azonban London a színház rendeltetésű, akár háromezer fős közönséget is befogadni képes épületekkel gyarapodott.

Az angliai reneszánsz irodalom és színház megkerülhetetlen alakja Shakespeare. Személyében nemcsak a drámaírót tisztelhetjük, neve és tevékenysége úgy maradt fenn a mai kor embere számára, mint a híres szigetországi színház, a Globe alapítójáé. Shakespeare a legtöbb és legnagyobb színdarabját a Globe számára írta. Ezek közé tartoztak: Hamlet, Othello és a Lear király. Miben volt különleges a Globe színház? Maga az épület kör, vagy nyolcszög alakú fedetlen deszkaépület volt. Egyedülálló színpadszerkezet jellemezte, melynek hátsó részében öltözőfülke is helyet kapott. Gyakran ez szolgált helyszínül a darab szoba jeleneteihez. Érdekesség, hogy a közönség a nézőtéren ülve, vagy állva nézhette végig az előadást, sőt, akát kocsival is be lehetett állni a nézőtérre. Ennek megfelelően a jegyárak is differenciáltak voltak. A színpadot természetes fény világította be, az épület nyitott, szabadtéri jellegéből adódóan. Az előadások délután kettő és öt óra között zajlottak, szünet nélkül. A próbákra nem volt lehetősége a színészeknek – akik kizárólag férfiak voltak – a súgó segítségére nagy szükségük volt.

A shakespeare-i Globe színház napjainkban is várja látogatóit.

A reneszánsz színjátszás másik ágának kialakulását a XVI. századi Itáliában kell keresnünk. A Commedia dell’arte néven fennmaradt és elhíresült műfajnak egészen sajátos jellege volt, éppen úgy, mint az angliai Globe színháznak.

A műfaj eredetileg a vásári színjátszásból alakult ki, színészei hivatásos művészek voltak, akik egy 10-12 fős vándortársulat tagjaiként jártak-keltek az országban. A színészek alakjai típusfigurákra épültek, maga a mű pedig helyzet, vagy jellemkomikumra.  Az előadók az előadások menetét a nézők reakcióihoz igazították, így igen gyakran rögtönöztek annak megfelelően, hogy a látottakra, elhangzottakra mennyire fogékony a közönség. Ezzel együtt minden egyes darabnak voltak kész sémái, melyeket a közönség jó része ismert és szeretett, ezért a színdarab sikere nagyban a színész képességein múlott. Az egyéniség ilyenformán kiemelkedő fontosságú volt, hiszen a ugyanazt a történetet az egyes vándortársulatok színészei teljesen különbözőképpen adhatták elő.

Másik érdekessége a műfajnak, hogy a darabokban állandó karaktereket, típusokat találhatunk, melyek mindegyike kész, kiforrott jellemmel bírt, és a cselekmény felépítését is nagyban meghatározta. A szereplő típusokat úgy csoportosították, hogy azok az akkori társadalom minden rétegét reprezentálják. Ennek megfelelően kivétel nélkül mindegyik darabban megtalálhatók az urak-szolgák, öreg-fiatal, okos-buta karakterek, a cselekmény pedig általában az ifjú szerelmespárról szól, akik több viszontagságon keresztül eljutnak a házasságig.

A commedia dell’arte játékstílusát a színészi játék sokfélesége és fejlettsége jellemezte. A szövegmondás tökéletessége elsőrangú szempont volt. A karikírozó beszéd és a tökéletességig gyakorolt mozdulatok, az egész test mimikája a szöveget kétszeresen is kifejezővé tette. A nézők többsége általában csak távolról figyelhette az előadást, ezért a commedia dell’arte színészei az előadás élvezhetőségének érdekében maszkot viseltek.

A két műfaj rövid áttekintése után őszintén reméljük, hogy sikerült érdeklődést keltenünk és kedvet csinálnunk a reneszánsz színjátszás élőben történő megismerésére.

Bátran buzdítjuk arra, hogy látogasson el hozzánk az Élménybirtokra és legyen részese a színes forgatagnak, melyre szeretettel várjuk!